Ma éreztem meg először igazán, amiért tulajdonképpen régóta szerettem volna Erdélybe jönni. Néhány dolog olyan hatással volt rám, ami igazán átalakította a világhoz – és saját magamhoz – való viszonyomat.
A Gyimesek egy három települést (Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk) rejtő szoros, gyönyörű zöld domboldalakkal, völgyekben futó patakokkal, és egy különleges történelmi örökséggel. Itt, a ,,román tengerben” élnek a gyimesi csángó magyarok, akik fontosnak, sőt kötelességüknek érzi a hagyományok továbbvitelét. (Nem összetévesztendő a moldvai csángókkal, akiket a kormányzati politika sajnos úgy tűnik, sikeresen olvaszt be a románok közé.)
Gyimesbükkön él Deáky tanár úr, akinek neve közösségszervező munkája révén fogalom a helyiek körében. Mikor megérkeztünk, egy rövid beszédett tartott – és nemcsak a helyi büszkeségekről. Sajnálom, hogy nem vettem fel videóra a szavait, mert talán még életemben nem hallottam még ilyen hatásos mondatokat. Valahogy átértékeltem dolgokat – főként azt, mit jelent magyarnak lenni. Sok helyen jártam az elmúlt években, és mikor megkérdezték, honnan jöttem, nemhogy nem voltam rá büszke, de még gáznak is tartottam. Mert - ahogy a tanár úr mondta – jónéhányan vannak, akik gondoskodnak arról, hogy a magyarok megítélése minél negatívabb legyen a világban. Nade nem folyok bele politizálásba, mert ő sem tette, én pedig köztudottan egyformán vallok bal és jobboldali elveket. Szóval inkább azt emelném ki, amit a legfontosabbnak tartottam a mondandójából: legyél büszke arra, ami vagy, és fogadj el mindenki mást olyannak, amilyen!
Gyimesbükki panoráma
Felmásztunk egy igen meredek dombra
Marci az úgynevezett ezeréves határnál fürkészi a tájat
Régi és új járművek a patak melletti skanzenben
A Gyimesek után a Gyilkos-tóhoz mentünk. Most csak néhány kép ízelítőül, folytatás lesz ha megkapom a többiek képeit...
A Gyilkos-tó nevének eredetéről többféle legenda kering
Igazán asszimilálódok a tájba...
A Békás-szoros nagyon durva hely.
Hihetetlen formájú sziklaképződmények, pár méter széles szerpentin...
... és persze bazársor!
Végül nem hagyhatom ki a mai vacsora méltatását sem: pityókaleves + sült csirkecomb ill. sajttal töltött csirkemell, túrós puliszkával... (ááá) Ismét telezabáltam magam. Valószínűleg híztam néhány kilót ezen a héten. De ezen ráérek később gondolkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése