It's Britney, Bitch

Yo it’s the kick drum

Come and get some

Of the sound that’s rockin your system

When it pounds it cause an addiction

You addicts better have a prescription

Hey you see me out in the night
Wanna go out dancing
So I can feel alright
You take me out in the lights
I wanna have me a good time

Bár a kedvenc számomat - a Gasoline-t - sajnos nem játszották, azért így is élmény volt a koncert. Legfőképpen azért mentem el, mert az internetes pletykák nagy show-t ígértek, és ezt meg is kaptuk. Egy bűnügyis sztori köré volt építve az egész, ami a kritikusok szerint sem teljesen világos, de ugyebár a lényeg a hangulat és imázsteremtés, az pedig megvolt. Íme a lényegi képsorok, majd véleményem néhány pontba szedve.

• Britney. Két gyerek és néhány masszív drogos évhez képest jó formában! Pont olyan teljesítményt nyújtott amit vártam, se jobb se rosszabb. Nagyrészt playback, néhány rövidke valós idejű ráénekléssel.
• Látvány. Fenomenális! A szakemberek zseniális munkát végeztek. Csak úgy kapkodtam a fejem, nem tudtam eldönteni, hová is nézzek. Leginkább a strasszos Blonds ruhakölteményekben gyönyörködtem.
• Lineup. Az összes jelentősebb Britney-sláger elhangzott (sőt még egy Rihanna S&M is), mely arra ösztönzött hogy elrévedjek a múltban, és Ágival rájöjjünk: basszus, ez a csaj a fél életünket végigkísérte! Mennyi nagy dal, mennyi buli, mennyi emlék...
• Közönség. ÁÁÁ! Buzik mindenhol, nem is részletezem! Nem volt teltház, lazán el lehetett férni, egyesek táncoltak is (legnagyobb bosszúságomra, mivel a keverőpult előtt álltunk Ágival).
• Tanulság. Felmerül a kérdés, hogy akkor hogy is érdemes egy ilyen koncertlátogatós ügyet csinálni? A válaszom: ha elvakult rajongó vagy, és nincs nagy tömeg, nyomulj előre, mint Kriszta az Empire of the Sun-on. Vagy vedd meg a legdrágább vip-jegyet. Ha nem vagy epic fan, akkor nem éri meg a kék-lila foltok szerzése, inkább menj hátra és élvezd a koncertet.