Következzék egy újabb friss lista az elmúlt hetekből!
City of God / Isten Városa
Ezen az estén két cél lebegett a szemem előtt. Először is az imdb top 100-as listáját böngésztem, hogy bepótoljam a hiányzó elemeket. Másrészt olyan filmet szerettem volna nézni, ami egzotikus helyen játszódik - ahová vágyódom. Így esett az első választás Rio de Janeiro-ra.
A film nagyon brutálisan realisztikus, és mély filozófiai kérdéseket is felvet, ugyanakkor így néhány nap távlatából főként az maradt meg, hogy 99%-ban lövöldözésről és mindenki kinyírásáról szól. Vigyázat, spoiler alert: happy ending sincs, a jók elhullanak, a főgonoszok meg nem azt kapják, amit érdemelnének, bár ez bizonyos szempontból talán pluszpont, hisz az élet már csak ilyen.
8/10
Lost in Translation / Elveszett Jelentés
Az ,,egzotikus célpontok" küldetés második állomásaként ezt a Tokióban játszódó Sofia Coppola-filmet néztem meg. Két olyan színész játssza a főszerepet, akik valamiért irritálnak - nehéz megmagyarázni miért, talán úgy ahogy a való életben is vannak rögtön ellenszenves / nagyon szimpatikus emberek.
A sztori nekem eléggé lóg a levegőben, plusz valósággal az őrületbe tud kergetni, amikor nyitva hagyják (ez esetben elsusmorogják) a befejezést - számomra ez olyan, mint ha a forgatókönyvíró, mint valami geci tanár, feleltetné a nézőt mint diákot, és olyan kérdést tenne fel, amire nem tud válaszolni. Ez volt a bajom a Skins-sel is anno. Kihagyható darab egyébként.
5/10
Kérem vissza az életemből erre elpazarolt órákat!! Ez a film nézhetetlen, még egy elsőst sem tudna lekötni. Helyenként már esküszöm fájt. A sztori borzalmas és tele van hibákkal (nem tudom a könyvre ez igaz-e, de nem is érdekel), a színészi játék még a Twilight-ot is alulmúlja. És ezek után még folytatása következik... na azt már nem.
Pitch Perfect
Ugye mostanság (bizonyos körökben) nagyon menő a Glee, és mindenféle hasonló éneklős amerikai rémálom. Ez inspirálhatta ezt a művet is, melyben acapella kórusok mérkőznek meg egymással. Csak azért nem értékelem nullára, mert maguk az éneklős részek nagyon is hallgathatók voltak (különösen tetszett a No Diggity acapella verziója). De ehhez elég, ha letöltjük a soundtrack-et.
2/10
Midnight in Paris / Éjfél Párizsban
Cuki. Egyetlen szóval így tudnám összegezni - és ebben a szóban minden jó és rossz benne foglaltatik. Owen Wilsont sosem fogom tudni komolyan venni. Az pedig, ahogy Woody Allen stílusát próbálja nagyon erőltetetten utánozni, már kifejezetten idegesített. Volt egy-két jó pillanat, de összességében közepes, egyszer nézős darab.
5/10
Dexter - 7. évad
Muszáj idéznem ezt a hibátlan ajánlót, amin nem csak óriásit röhögtem, hanem egyet is értek majd' minden szavával.
,,Az évad középső szakasza elég lassú volt, Batista és Quinn párosa továbbra is olyan volt benne, mint C3PO és R2D2, csak közel sem annyira viccesek - bezzeg Masuka még mindig nagyon is az, csak nem használják eleget a palit. (...) Dex bezzeg megint megúszta, meg hát, csak éppen most már olyan hihetetlen dolgokat kell összerakni ahhoz, hogy senki ne sejtsen semmit, amikkel vagy nem foglalkozunk, vagy idegesítjük magunkat feleslegesen - én az első utat választom, és élvezem a Hall-Carpenter kettős jeleneteit, és leszarom, hogy Dextert egy közepes képességű cerkófmajom is lebuktatta volna már hat éve."
Azért az Isaak-sztori nálam hozzáadott az évad összértékéhez. Imádom Ray Stevensont (is). Maga a sorozat pedig még mindig a valaha volt legnagyobb kedvenc egész életemben.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése