Annyi gondolat kavarog a fejemben. Ilyenkor mindenki - fejben vagy nyilvánosan - évértékelő összegzést készít. Na én nem.
Annyi bizonyos, hogy 2012 életem egyik legjobbja volt (2011 a győztes egyelőre), és aki követi a blogot, pontosan tudja, mennyi élménnyel gazdagodtam. Sajnálom, hogy pár hete mellőzöm a képekkel való tűzdelést, előbb-utóbb megoldom majd a tárhely-problémát.
Bakancslistát sem írok erre az évre. Miért? Mert eljutottam az önismeretnek arra a lépcsőfokára, hogy nem ígérek olyat, amit úgysem leszek képes betartani. A kitartás hiánya (helyenként túlzott lustasággal párosítva) talán a legnagyobb hibám. Legyen szó a cigiről való leszokásról, párkapcsolatról, a sportolás elkezdéséről, vagy bármi olyanról, amihez épp nincs kedvem. Úgyhogy idén nem teszek fogadalmat, viszont büszkén hátba veregetem magam, ha jövő ilyenkorra sikerült változtatni.
2012 bizonyíték volt arra is, hogy ha valamit igazán, szívből el akarsz érni, akkor megtalálod a módját. Lisszabon után (mint legjobb példa erre) azonban most válaszút előtt állok. Közel hat évet töltöttem egy olyan ,,szakma" tanulásával, ami valójában egy hatalmas bullshit - nesze semmi, fogd meg jól. Úgyhogy új célok kellenek. Itt az ideje kitalálni, mivel akarok foglalkozni, és ha megvan a végcél, már az odavezető utat is könnyebb lesz megtalálni.
Gimiben Turcsányi Ervin egyik etika órán azt mondta: csakis olyan foglalkozást szabad választani, amiért igazán lelkesedsz - különben boldogtalan leszel életed hátralévő részében. Ezt mindig szem előtt fogom tartani. Miért lelkesedek igazán?
Az utazásért. A reptér hangulata, a felfedezésre váró ismeretlen, az új emberek megismerése, a tökéletes pillanat amikor körülnézel egy helyen és majdnem elsírod magad. Ezek azok a dolgok, amik olyanok nekem, mint a drog. Szabadság.
Az élmények megosztásáért. Hiszen mit ér az egész, ha nincs kinek elmesélned? Felmenőimnek hála (kábé a fél családom tanár) megvan bennem a tanítás iránti vágy, főleg ha gyerekekről van szó. Ezt is szívesen csinálnám.
A kreatív feladatokért. A rutinmunka megöl. A saját utamat akarom járni, vállalkozni, jönni-menni, szervezkedni - mert ebben vagyok jó.
A tanulásért. Annyi minden érdekel... ma például órákon át vetélkedőt néztem, ami ráébreszt, mennyi területe van az életnek, amihez érteni lehet (és kell is). A következő időszakban a nyelvekre, a földrajzra, és a művészetekre szeretnék jobban ráállni.
Ezek alapján összeírtam pár céget - köztük az első helyen a National Geographic áll, mint álommunkahely. Meglátjuk mit hoz a jövő.
Talán majd egyszer, öreg napjaimon, újraolvasom ezen irományaimat. Biztos érdekes élmény lesz... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése