,,Egymás alatt s egymás felett
S egymásba nyílva meztelen
Omlásban, mintha testtelen
Hangok érkeznek süppeteg
S földöntúli szerelem
Lelkével lüktetik tele
A levegőt, hogy a zene
Megszületik a semmiben"
/Szabó Lőrinc: Tenger/
Mániákusan imádom az éjszakai tengerpartokat. Mi másra is vágyhatnék nonstop egy ilyen fagyos februári napon... Ma például elég volt hazafelé a betonra eső fény, hogy eszembe juttassa a kedvenc képemet, hozzá pedig a tenger zúgását és a homokban mezítláb sétálgatás érzését. Legszívesebben minden estét ezzel töltenék. Szar, nem?
A mai zene a Dog Days Are Over, a Florence & the Machine-tól. Szándékosan nem a videoklipet linkeltem be, mert szerintem egyáltalán nem illik a dalhoz. Annyira erőltetett és mű, sokkal inkább egy hippis természeti jelenetet képzelek el mellé, például egy mezőn rohangáló-táncoló fiatal társaságot... vagy egy olyan képet, amit végül választottam. Az énekesnő (akinek mellesleg igen jó stílusa van) hangja viszont magával ragadó, a 3:05-ös rész pedig egyszerűen zseniális.
(youtube verzió hamarosan)
I adore night beaches maniacally. What else could I desire on a frosty February's day... Today on the way back home, the light on the concrete was enough to remind me of my favourite photo, with the whiz of the sea and the feeling of walking barefoot in the sand. I would spend every night with this. Crappy, isn't it?
Today's music is Dog Days Are Over by Florence & the Machine. I didn't use the official video clip on purpose, because I think it doesn't match the song at all: it's so far-fetched and artificial. I'd rather imagine a hippy, natural scene, like a youthful company rushing around and dancing on a field... or the image above I've finally chosen.
Anyway, the singer (who is pretty stylish by the way) has got an immersive voice, and the part at 3:05 is simply phenomenal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése