Voy a insistir
Sin descansar
Es una historia sin final
Mi amor es sobrenatural
Most ismét egy 2 az 1-ben post következik - ugyanis a pénteki napom teljes egészében utazással telt. Reggel 10-kor indultam Sevillából busszal Madridba, ahonnan éjfélre ért be a gép Budapestre. Az ipod-omnak már egy hete kakukk, úgyhogy zene nélkül töltöttem az időt, ami érdekes módon mégis jól esett. Az előző este folytatásaként (sörözős beszélgetés Hannes-sel a folyóparton az élet nagy kérdéseiről) újból össze tudtam szedni a gondolataimat. Spanyolország a múltkorihoz hasonlóan most is fantasztikus hatással volt rám: feltöltődtem energiával, újra vannak céljaim, egyszerűen: boldognak érzem magam.
Talán ez az, amiért ebbe az országba visszatérek, amíg élek. Például jövőre, Erasmussal.
(A fenti dalszöveg pedig ismét tökéletesen leírja az érzést)
Most, hogy így lendületbe kerültem (átszokva a hajnali 4 órás lefekvésre), nem is punnyadtam itthon egy percig sem. Szombaton egész napos családi program várt cukrászdázással majd kereszttesómék meglátogatásával. A nap csúcspontja viszont egyértelműen a hazafelé száguldás volt öcsémékkel, nyitott tetővel, miközben ez a dal szólt a rádióban:
(és a buli még csak most kezdődik...)
,,Dame sombra, una sombrita
para que pueda calmar el querer
Déjame beber de tu agüita
la sal de tu piel me da mucha sed
Dame sombra, sombrita fresquita
tanto calor me he quemao la piel
de pies a cabeza tengo calentura
tus besos saben mas dulces que miel"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése