Now that it's gone I'm going mad
Oh I did something I shouldn't have
Please give me something to believe in
Cause in this game I just can't win
Valamilyen apropóból ma éjjel azon kezdtem el gondolkozni, mikor léphet ki két ismerős egymás életéből. Egyáltalán lehet-e ilyen? Vajon mikor, és mitől jön el az a pont, hogy nem rándul görcsbe a gyomrom, amikor meghallom a nevét?
Azt érzem, pont azt az egy-egy személyt nem vagyok képes kitörölni, akit a legjobban kellene. Könnyebben elengedtem még azt is, akivel szenvedélyes hónapok után viharosan váltunk el (egymást szidva, képzeletbeli tányérokat dobálva) - mint azt, akihez tulajdonképpen közöm sem volt.
Életemben először nem tudtam megszerezni valamit.
Ami az egész világot jelentette abban a pillanatban, a másik számára semmit. Részemről meggondolatlan, elbaszott lépések sorozata volt ez, logikát ne is keressünk, valamiért nyilván így kellett lennie. Ezzel látszólag tökéletesen meg is van magyarázva a dolog, túlléptem rajta, jessz. Aztán megjelenik... és minden kezdődik elölről.
Azt szeretném, hogy kitörlődjön, látni sem akarom, eközben rendszeresen megnézem azt a rohadt profilját. Alig várom, hogy felbukkanjon, amikor ez megtörténik, akkor pedig elfutnék.
Márpedig mindig felbukkan. Ha éppen nem a valóságban, akkor a legszebb, és a legrosszabb álmaimban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése