Daily mood. 1 picture, 1 music, 1 thought. Or more.

To attempt to extend the current limits of performance.
To innovate, or go beyond commonly accepted boundaries.

2012. október 28., vasárnap

Parque


Ooh, baby don't you know I suffer? 
Oh, baby can you hear me moan? 
You caught me under false pretenses 
How long before you let me go? 

Glaciers melting in the dead of night 
And the superstars sucked into the supermassive 

I thought I was a fool for no one 
But ooh, baby I'm a fool for you



Tegnap este.
BBQ a barátainknál, sok új emberrel, nulla alkohollal, mégis remek hangulattal. A nappaliban laptopról nyomtuk a youtube-ot, és olyan örökzöldekre táncoltunk, mint a Macarena, az Ai Se Eu Tu Pego, a Hung Up, vagy a Pump It Up. Fenomenális volt! :) 

Aztán megint jött ez a hülye érzés, mellé a napok óta tartó esti bezártság, az ablakban cigizés és nehezen elalvás. Alig várom, hogy véget érjen a vizsgaidőszak... Jövő szerdán jönnek Anyáék látogatóba, az majd tutira helyrerak.

Reggel (akarommondani délben) ébredés. Még szerencse, hogy óraátállítás volt, így a szokásosnál kevésbé éreztem magam mosott szarnak. Viszont amint kinéztem az ablakon a verőfényes napsütésre és a makulátlan kék égre, rögtön tudtam: ki kell mozdulnom. Úgyhogy fogtam a jegyzeteimet, és kivonultam a Parque de Eduardo VII-be.

Már a metróállomás megér egy misét: szerintem a legszebb az összes közül, ahol eddig jártam. Különösen a faragott oszlopok és az idézetekkel (még francia is volt köztük) tarkított falak miatt

Sajnos Lisszabonból teljes mértékben hiányoznak a szépen karban tartott parkok. Ilyenkor mindig London jut eszembe, a Golders Hill, a mini állatkert és a pihe-puha pázsit. Mindenesetre tudtam, hogy szép kilátás nyílik a városra - ezért is választottam ezt a helyszínt. A telefonom természetesen lemerült, de nagyjából így nézett ki a dolog:

Háttérben a víz <3 p="p">
Felfelé sétálva egy óriási zászló néz le a dombon, szemben a vízzel

Totál magával ragadó volt, ahogy az óriási textildarabon átsütött a nap

...és ahogy csavarta a szél

A néhány órás napsütés totál feltöltött. Újult erővel álltam neki a tanulásnak.
Nem sokkal azután, hogy hazaértem, másodunokatesóm Kata jött át hozzánk látogatóba a barátjával, Bálinttal. Másfél órát beszélgettünk egy tea mellett, mindenféle helyi és nemzetközi dolgokról, mielőtt továbbindultak volna Spanyolországba. Nagyon jó volt. 
Most pedig vissza a Consumer Behavior csodálatos világába, aminek holnap végre vége!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése