Et passe,passe,passe,passe,passe,passe les jours
Et rien non rien, rien ne change sur le parcourt
Se sont les mêmes pages qui défilent, les mêmes vers qu'on récite,
Le même vieux film que depuis 100 fois on rembobine
Et on s'accroche et on s'acharne,
Et on s'abime, et on se gâche
Et on s'épuise Et on s'entame,
On s'enlise et on s'éloigne
Et on s'accroche et on s'acharne,
On se brise et on s'attarde,
On soit et on part puisqu'on
Puisqu'on se fou de nous
Puisqu'on se fous de tout de nous
Puisqu'on a plus rien a se dire a part "Bonjour, Bonsoir Chéri"
Puisqu'on se fou de nous
Puisqu'on se fou de tout de nous
Puisqu'on a plus rien a se dire a part "Salut, Ca va Chéri ?"
Puisqu'on se fou de tout
Puisqu'on se fou de nous
Ennél a szövegnél SEMMI nem tudná jobban leírni a jelenlegi érzéseimet.
Egyébiránt: zajlanak a szürke hétköznapok, és most először jutottam el oda az ittlétem során, hogy azért egy kicsit jó lenne otthon. Főleg mikor megláttam a bevásárlóközpontban a karácsonyi díszleteket - ugyanis az év ezen időszakában mindig otthon tevékenykedek. Idén egyébként dec.20-30 között leszek otthon, a szilvesztert már újra itt töltöm (Itt el kell mesélnem egy sztorit: Bruno felajánlotta, hogy szilveszerezzünk az ismerősénél Londonban, a világ egyik legjobb klubjában a Shoreditch House-ban ahol a barátja a menedzser, így ingyen innánk a VIP-ben egész este. Persze nekem most öhmm fontosabb dolgokra kell koncentrálni öhmm. *SÓHAJ*)
Szóval ide is megérkezett a tél. Napról napra úgy érzem magam, mint egy medve, most már ott tartok, hogy 2 ébresztőórára sem bírok felkelni. Erre rátesz egy lapáttal, hogy már nem járok táncra, mert ki akartak fizettetni velem plusz 20 eurót.
NADE mielőtt rámjönne az újabb depresszív hullám (mert azt nem engedem), Jenni-vel nemsokára indulunk a szokásos szerdai Urban-re, egy hét múlva pedig MADEIRAAA! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése