Daily mood. 1 picture, 1 music, 1 thought. Or more.

To attempt to extend the current limits of performance.
To innovate, or go beyond commonly accepted boundaries.

2013. február 1., péntek

Back to the 90s!


Nemrég jött a nagy ötlet, hogy az Erasmusos esték szellemében tematikus házibulit szervezzek. Mi más is szolgálhatna témául, mint életem legfelhőtlenebb és egyben legcikibb korszaka... a kilencvenes évek! A buli mottója így hát: Back to the 90s. 

Jöjjön egy kis emlékekkel tűzdelt zenei válogatás!


Van olyan dal, ami minden részeges házibulin előkerül éjfél környékén.
6 évesen Balatonakarattyán roptuk rá a szomszéd lányokkal, közel 20 évvel később
pedig Lisszabonban Alan-éknál...
Isten áldja a youtube-ot.


Európában nem él olyan huszonéves, aki ne vágná, hogy folytatódik a jáájjáájje.
Még apukám is úgy rá volt kattanva, hogy megvette nekünk a CD-t, EREDETIBEN!


Ez egy Életérzés. Nem utolsó sorban pedig a Bravo Hits gyűjteményem szerves része, ami nem kicsit határozta meg az egyedfejlődésemet.


Hatalmas Spice Girls fan voltam. CD-től és koncert VHS-től az Impulse Spice dezodoron át (húdefincsivolt) a matricás nyalókáig mindent gyűjtöttem. Sőt, még saját imitátor együttest is szerveztem az osztálytársakkal. Emlékszem, hétvégente átmentünk valakihez gyakorolni a szöveget, amit el se tudtunk olvasni, viszont nagyon lelkesen halandzsáztunk. Jahj a régi szép idők...
Ez az egyik kedvenc számom tőlük, amely, mint utóbb kiderült, a biztonságos szexről szól. Ba dum tss!


Öcsém, aki totyogós korában a cumizós rongyijával pörgött erre a számra, pár éve felelevenítette a Music Instructor orbitális dalszövegeit, amin sírva röhögtem:

[robot hang]: Ladies and gentlemen.This time, we want to show you how to have a party.
Lift your hands up in the air. And let the music take control.


Nyilván az Everybody a legnépszerűbb és legjobb daluk, számomra mégis inkább ennek van történelmi jelentősége, merthogy... 
7 éves koromban, azon a nyáron mielőtt az iskolát elkezdtem volna, éppen békésen néztem nagymamáméknál valamelyik kőkorszaki ,,zene"csatornát (ez még jóval a Z+ és az MSat előtt volt ám), amikor egyszercsak megszólalt EZ...
Elég visszagondolnom a pillanatra, és máris érzem a határtalan izgalmat... Kik ezek? Mi ez?? Sikítok! Olvasni már tudtam, de angolul nem. Pár hónapra rá Magyarországra is begyűrűzött a világrengető őrület, a csodálatos Bravo magazinon keresztül.


Ez... ez... háttezz... 
Borzasztó belegondolni, hogy ettől anno nem sült ki a szemem!
Kedvencem a NEVEK: Martin, Julien, Brandon (wtf?), Jay Dee, Zak... a Kozso-gépezet mesterműve! Szegények azóta is biztos bujkálnak és tagadnak. 
A dalszövegre hívnám fel még a figyelmet: 
,,Égek a vágytól, félek ha véletlenül hozzám érsz, 
Nézz rám, érints meg, most te legyél bátor"
Pusztító alpáriság! Epic! 


Csak azért nem az eredeti Technotronic-féle verziót szúrtam be, mert így két legyet ütök egy csapásra. A Space Jam ugyanis általános iskolás éveim alapműve volt, és ha nyolcvanszor nem láttam, akkor egyszer se.


Akkor már ki ne hagyjuk a másik nagy szenvedélyt (a Disney-rajzfilmek mellett).
Lunáris prizma, változtass át!


1996: az év, amikor beleszerettem Justin-ba.
Az érzés azóta is töretlen.


Ez olyan szinten jó, hogy még ma is hallgatom!
(FYI: Youtube-on elérhető belőle a 10 órás verzió is)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése