Másfél hete gondolatom másra nem képes
Gyűlölöm, hogy a fájásod még ilyenkor is édes
Álomvilág, amit egykoron megkaptam
De most hiányodból éhezőként egy mély verem, egy katlan
Hisz nincs velem pajzsom, pillantásod tükre
Azt, hogy meglássam, hogy a fény ráragyog az életünkre
Magányos sebekkel hajtom le a fejem
Por vagyok, pedig pár voltunk hajdan ne feledd...
Másfél hete, hogy töretlenül fájdalom
Kínzó sebek útvesztőjét hordom lábamon
Lecsengő tüzet próbálja, szüzek prózája, kereszt Szakadatlan
Marad mozdulatlan a paplan
Fejemben furcsa dallam, nevetve súgja halkan
Elválaszthat erdő, mező minden úgy lesz majd, mint hajdan
Hiányzó alkatrész, vagy ettől az alkat kész
Figyelem, hogy honnan jöttél, ügyelném, hogy hová mész
Már másfél nap is sok tőled távol
Csodának látlak én téged, azért hiányzol
Azok vagyunk egymásnak, mint völgy a hegynek
Nélküled, mint partra vetett cseppje messzi tengernek
Félgőzzel félig megyek, addig fogom kezed
Hagyd, ha bolond leszek, csak hadd legyek veled
Másfél hete, hogy a babám nem láttam
Másfél hete erdőt-mezőt bejártam
Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem
Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem...
[Florence + The Machine - Delilah]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése