She wore blue velvet
Bluer than velvet was the night
Softer than satin was the light
From the stars
Ours a love I held tightly
Feeling the rapture grow
Like a flame burning brightly
But when she left gone was the glow of
She wore blue velvet
But in my heart there’ll always be
Precious and warm a memory through the years
And I still can see blue velvet through my tears
A mai hangulathoz (is) tökéletesen passzol Lana del Rey.
Az elmúlt hónapokban állandóan ezt a csajt hallgatom, és még mindig
nem tudom megunni - utoljára tizenévesen voltam így oda egy előadóért.
A hangja, a dalszövegei, és ez a vintage nosztalgia imázs telibe talált nálam.
Valahogy olyan hangulatot teremt, hogy még a szomorú dalokból is árad a boldogság.
Eredetileg úgy volt, hogy hétvégén Algarve-ba megyek a múltkori csapattal egy nyárbúcsúztató hétvégére, de (több okból is) módosult a terv. És bár az egész heti borús idő után végre kisütött a nap, most jó érzés egy kicsit begubózni itthonra, legalább egy napra.
Kellenek ezek a semmittevős órák, hogy feltöltődjek - nemcsak fizikailag, hanem ötletek terén is. És most televagyok ötletekkel. Nameg tanulni is kell valamikor...
Ma este szezonpremier, OOOHIGEEEN!
❤
Apropó, még nem is számoltam be arról, hogy Dia (aki ma reggel ment haza) befestette a hajamat, amihez na vajon ki adta az inspirációt...
Lana del Álomhaj
Nem látszik rendesen, de amúgy elég vörös lett...
Nagyjából pont olyan színű, mint Lanáé a képen
Nagyjából pont olyan színű, mint Lanáé a képen
Mára annyi tervem van, hogy gasztroblogokat tallózok, este vásárolok, aztán csinálok valami különlegeset (és olvasok végre). Jövő hét szerdán lesz a szülinapom, amire - az óriási buli mellett - meglepem magam (és mindenkit) egy házi tortával. Az eredményt majd itt láthatjátok nemsokára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése