Szombat este megérkeztek amerikai barátaim, Evan és Jenna. Ugyanerre a napra már le volt zsírozva egy Kúlfész buli, ami végül nálam került megrendezésre - Réka, Dia, Móni és Csucsu jelenlétében, akik mintegy fogadóbizottság várták őket a lakásomban, kajával-piával. Kábé egy óra ráhangolódás után irány a belváros, nanáhogy meg kell nekik mutatni, milyen egy szombat este Budapestmód!
Először a Fogasházba mentünk, ahol csatlakozott hozzánk ukrán barátnőm, Eva, valamint jópár pohár pálinka.
Ezután Dobozban táncoltuk szét a fejünket, de rájöttünk hogy nem bírjuk már úgy a bulit, mint ifjabb korunkban (a.k.a. múlt csütörtökön). Evan különösen nem, ugyanis reggelig ölelte a wc-t, ahonnan végül ketten sem tudtuk kirángatni.
Másnap - amellett hogy Evan-t próbáltuk összerakni - bevásároltunk, és mivel bírjuk az íreket, gondoltuk nem árt ha megünnepeljük a St. Patrick's Day-t. Evan otthon maradt, mi pedig Jennával útnak indultunk. Miután kidumáltuk az élet nagy dolgait, az Akváriumba mentünk, ahol rengeteg férfi ült babzsákfoteleken, kék fények közepette chill-ezve és deep house szerű valamit hallgatva. Ennél azért jobban pörögtünk, úgyhogy átnéztünk az Irish Cat-be, ahol összefutottunk Jenna két német útitársával - ők szintén EU-körutat nyomnak épp. A kurvadrága Guinness után bemutattam nekik az Ördögsarok sörözőt a maga csodálatos 1€/korsó áraival, ami mindenkit nagyon boldoggá tett. Csak kétszer késtük le az éjszakai buszt.
Hétfőn már éreztük, hogy a látnivalókat is le kéne tudni, ezzel csupán az időjárás nem értett egyet. A Vár teljes területét rekord egy óra alatt jártuk körbe, szélben és szitáló havasesőben. Mégsem bántam meg, hiszen két olyan dolgot is láthattam, amit még soha: a felújítás alatt lévő Mátyás-templomot belülről, ami valami felháborítóan jól néz ki, mintha nem is Magyarországon lenne az ember... Továbbá tök véletlenül az őrségváltást is elcsíptük a Sándor-palotánál.
A délutánt egy olyan helyen töltöttük, amiről mostanában hallottam, mekkora királyság - és nem is csalódtam. Az Irgalmasok Veli Bej fürdőjéről van szó, ami egy nemrég felújított török termál komplex a Komjády uszoda szomszédságában. Mindenféle hőmérsékletű víz, szaunák, élményzuhanyok, satöbbi, szóval csodálatosan jól esett - különösen ebben az ocsmány időben.
A nap azonban itt még nem ért véget: nagymamám főzött nekünk egy jó adag paprikás csirkét nokedlivel és uborkasalátával (a kedvenc kajám), amiből degeszre zabáltuk magunkat, a túrós rétesről nem is beszélve. Mindennek köszönhetően olyan szinten lazultunk le, hogy az este hátralévő részében már nem vágytunk másra, csak borra, csokira, és filmezésre. Pop, csajok, satöbbi.
Hétfőn már éreztük, hogy a látnivalókat is le kéne tudni, ezzel csupán az időjárás nem értett egyet. A Vár teljes területét rekord egy óra alatt jártuk körbe, szélben és szitáló havasesőben. Mégsem bántam meg, hiszen két olyan dolgot is láthattam, amit még soha: a felújítás alatt lévő Mátyás-templomot belülről, ami valami felháborítóan jól néz ki, mintha nem is Magyarországon lenne az ember... Továbbá tök véletlenül az őrségváltást is elcsíptük a Sándor-palotánál.
A délutánt egy olyan helyen töltöttük, amiről mostanában hallottam, mekkora királyság - és nem is csalódtam. Az Irgalmasok Veli Bej fürdőjéről van szó, ami egy nemrég felújított török termál komplex a Komjády uszoda szomszédságában. Mindenféle hőmérsékletű víz, szaunák, élményzuhanyok, satöbbi, szóval csodálatosan jól esett - különösen ebben az ocsmány időben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése