Tizedik nap - Szombat (április 16.)
Nos gyerekek... olyan helyre kerültem hogy ötpercenként pofán kell vágnom magam, hogy elhiggyem: ez a valóság. A hostel valami ki****ott jó, tiszta színes dizájnos az egész, és annyi jó pasi van hogy azt se tudom hova nézzek... Éppen a bárban ülök (ahol az emberek esznek-isznak, meccset néznek) és stírölöm a környezetet, egyszóval: ÁÁÁÁÁ!
Nos gyerekek... olyan helyre kerültem hogy ötpercenként pofán kell vágnom magam, hogy elhiggyem: ez a valóság. A hostel valami ki****ott jó, tiszta színes dizájnos az egész, és annyi jó pasi van hogy azt se tudom hova nézzek... Éppen a bárban ülök (ahol az emberek esznek-isznak, meccset néznek) és stírölöm a környezetet, egyszóval: ÁÁÁÁÁ!
A hostel maga a Plaza Tetuán-on van, egy gyönyörű téren, tele történelmi épületekkel. Így néz ki.
A kora estét azzal töltöttem, hogy sétára indultam a környéken, melynek elsőszámú célja egy papucs beszerzése volt (ugyanis ma tönkrement az egyetlen amit hoztam). A Calle Colón-on mentem végig, ami kábé a valenciai Oxford Street, az összes nemzetközi lánc megtalálható itt a Zarától a H&M-en át a Bershkáig, azonban van néhány specialitás. Most először találkoztam az El Corte Inglés áruházlánccal (ami olyan mint Angliában a Marks&Spencer, vagy a párizsi LaFayette, több szintes, és a háztartási gépektől a ruhákig mindent kapni), illetve a Blanco nevű ruhaüzlettel, ami már most a kedvencemmé vált (itt vettem meg a papucsot is).
Miután a madridi hostel sokkal kisebb és családiasabb volt, az elmúlt egy hétben pedig 3 baráttal osztottam meg egy lakást, tartottam tőle hogy itt nehezebb lesz az ismerkedés - de nem így lett :) A bárban nagyon zajlik az élet: zene szól, közben megy a meccsközvetítés, az emberek pedig az asztaloknál esznek-isznak és beszélgetnek. Elhatároztam, hogy korán lefekszem, de persze nem sikerült... Épp a blogba írtam, mikor két szlovén srác betámadott hogy azonnal csatlakozzak a pultnál folyó ivós játékba, így hajnalig velük és néhány amerikai lánnyal dumáltunk. Az egyik lány pedig olyat mondott amiről nagyon meghatódtam: ,,Your English is perfect! I couldn't tell that you're not from America!" :)
Miután a madridi hostel sokkal kisebb és családiasabb volt, az elmúlt egy hétben pedig 3 baráttal osztottam meg egy lakást, tartottam tőle hogy itt nehezebb lesz az ismerkedés - de nem így lett :) A bárban nagyon zajlik az élet: zene szól, közben megy a meccsközvetítés, az emberek pedig az asztaloknál esznek-isznak és beszélgetnek. Elhatároztam, hogy korán lefekszem, de persze nem sikerült... Épp a blogba írtam, mikor két szlovén srác betámadott hogy azonnal csatlakozzak a pultnál folyó ivós játékba, így hajnalig velük és néhány amerikai lánnyal dumáltunk. Az egyik lány pedig olyat mondott amiről nagyon meghatódtam: ,,Your English is perfect! I couldn't tell that you're not from America!" :)
Tizenegyedik nap - Vasárnap (április 17.)
Ma ismét délben sikerült felkelni, de nem is baj, hiszen a vasárnap ugyebár az a nap itt a spanyoloknál, amikor minden zárva van. Alig találtam egy helyet, ahol bedobhatok valami ebédet, végül a Pans nevű spanyol gyorsétteremben ettem (borzalmas volt, soha többet).
Kora délután a környéken sétálgattam és gyönyörködtem a HIHETETLEN épületekben. Csináltam videót is, amit
[ide]
Kora este az egyetlen spanyol ismerősömmel, Pabloval találkoztam - jól elbeszélgettünk egy sör mellett, utána pedig még a tengerpartra is elmentünk. Végre egy helyitől kaptam néhány ajánlást, hova érdemes elmenni a következő hetekben :)
Most pedig a bárban ülök, és úgy tűnik a ma estét is a tegnapihoz hasonlóan fogom eltölteni. Holnap a City of Arts & Science-be fogok ellátogatni, tudjátok az a bazinagy modern komplexum, fehér épületekkel :) Már alig várom... addig is: hasta luego!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése