Ezen a verőfényes délutánon került sor a második próbatételre: én idióta, nem írtam fel a címet, ahol a kulcsokat kell átvenni (csak a lakásét). Tudni kell(ett volna), hogy ilyenkor az utcák teljesen kihaltak, és minden üzlet be van zárva. Tényleg.
Gyakorlatilag mindenkihez odamentem az utcán (ez kb. 3embert jelentett, de mindegyik nagyon rendes volt). Végül egy netcafészerű boltba irányítottak, ahol a bácsi valószínűleg látta rajtam, milyen szinten vagyok készen, mert jött segíteni, és másokat is odahívott, és bár senki nem tudott egy szót sem angolul, valahogy mégis megértettük egymást (a végén még fizetnem sem kellett!). Röviden, végül taxival mentem a kulcsért – a sofőr szintén nagyon rendes volt, nyilván ő is vette az adást: a szerencsétlen magyar csaj, aki hót egyedül jön ide spanyolt tanulni – nosza, el is kezdett beszélni, és abba sem hagyta egész úton! Országokról, nemzetekről, nyelvekről... Én meg örültem, mert ez jobb nyelvlecke volt, mint amit bármilyen iskola adhat. PRICELESS.
Mikor beértem az üres lakásba, megnyugodtam, hogy igazán jó helyet kaptam, minden jó és szép… DE KIT ÉRDEKEL, ROHANJUNK A TENGERPARTRA!!!
A térképen viszonylag rövid útnak tűnt, de azért volt vagy fél óra. Helyenként igazi filmbeillő utcákon gázoltam át: az utcák közel sem olyan tiszták, mint Madridban, mégis megvan a maguk szépsége és hangulata.
Azt a boldogságot talán le sem tudom írni szavakkal, amit akkor éreztem, mikor megláttam a tengert. Nem is kommentálom.
Persze ahogy beletettem a lábam a vízbe, rögtön kellett egy kép facebookra, hogy tudósíthassak mindenkinek az élményről :)
Folyt.köv. később!
(az update késő estére várható)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése