,,Nem akarnak felnőttek lenni, és ezt nagyon sokszor ki is mondják. Ez a menekülés. A menekülés az elől, hogy kimondják, mindezért valójában ki a felelős. A hazug mintákkal élő ember előszeretettel elhárítja önmagától a felelősséget. Felelős a társadalom, a szülei, a világ, a politika, a rosszindulatú emberek, mindig más! Mikor kezdjük a válaszainkat azzal, hogy én vagyok a felelős azért, hogy annak idején ezt és ezt tettem meg?"
Csernus Imre: A Nő
Ahogy jöttem felfelé, a lift melletti szemetesben megláttam egy összegyűrt lila selyempapírt - olyat, amibe a virágokat csomagolják. Rögtön elmosolyodtam: valaki meglepi csokrot kapott :) Az jutott eszembe, ami pont téma volt valamelyik nap: hogy mennyire kiment a divatból a 30 alattiak körében, hogy virágot ajándékozzanak. Pedig a szüleink/nagyszüleink generációjában mi sem természetesebb, mint vendégségre, szülinapra, névnapra, évfordulóra, vagy akár CSAKÚGY virágot adni. Ráadásul amellett, hogy millió dolgot kifejeznek, ezeknek a kis növényeknek iszonyatos erejük van (lásd: Bach-terápia).
Az én személyes kedvencem a gerbera. Bármikor meglátok (pláne ha kapok) egyet, mintha egy kis boldogság-bomba robbanna, annyi vidámságot áraszt magából.
Ideje, hogy hasznos dolgok is helyet kapjanak a blogon, ezért kicsit utánajártam, melyik virág mit szimbolizál - de annyiféle különböző jelentést találtam egy-egy fajtáról, hogy egyszerűbbnek tartottam szín szerint:
- fehér: fiatalság, megbecsülés, családi szeretet, olykor a gyász kifejezője
- piros: mély érzelmek, szerelem
- rózsaszín: bárkinek adható
- kék: a hűséget, bizalmat fejezi ki
- sárga: baráti érzelmek (nemcsak az irigység, hanem a boldogság színe is)
Plusz pár érdekesség:
- a csokrot 11 szálig páratlan számú virágból illik összeállítani
- hivatalos ünnepen nem adható: vörös rózsa, szegfű
- a gyász kifejezői (temetésre): krizantém, őszirózsa, liliom
- rózsa tövis nélkül: szerelem első látásra
Na, akkor a napi okossággal meg is volnánk. Hangulatilag sajnos megint Electric Feel-es érzések vannak műsoron (lásd: március 10.). Egy kis szomorúsággal megfűszerezve, mert néha már kezdem feladni, hogy megértsem az embereket. Különösen az erősebbik nemet.
Nem fogok szociológiai elméletek gyártásába kezdeni (ezt már megtettem tegnap egy szociológus barátnőmmel), de egy dolog biztos: az egoizmus jobban elhatalmasodott, mint valaha. És egyre kisebb az érzelmileg felnőtt emberek aránya...
Több Csernust kéne olvasni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése