Örömmel jelentem, hogy határozottan jobban vagyok. Ennek elsősorban a gyönyörű idő, és a mozgás által felszabadított endorfin az oka :)
NEGYVEN KILOMÉTER! Bizonyám. Ennyit bicikliztünk le a gazdagréti barátokkal, érintve a Lágymányosi-öblöt (ami még mindig az egyik legjobb hely az országban). Szikrázó napsütés, mezítláb fűben fetrengés a domboldalon... mi kell még? Ekkor láttuk meg a parton a furcsa szépségű nyesett bokrokat, és azonnali késztetést éreztünk, hogy megörökítsünk néhány westernfilmbe illő jelenetet:
Tovább tekerve a Duna mentén, még egy Üvegtigris-jellegű büfével is találkoztunk, ahol sajtos-tejfölös LÁNGOST majszolva már igazán átérezhettük a nyarat. Najó, tavaszt legalábbis :) A spanyolországi indulás közeledte még inkább fokozza bennem ezt az érzést, amiről a világ legjobb dolgai (tengerpart, napfény, jó kedv, jó kaják, jó zene, jó bulik) jutnak az eszembe. Van egy olyan stílus, amit valahogy automatikusan ide kapcsolok, ez pedig a reggaeton.
Akinek elsőre nem ugrik be, annak egy örök klasszikussal segítek: Gasolina :) Persze Raymond Alaya úr (Daddy Yankee) mellett nagy kedvenceim még a híres duók is, mint Alexis y Fido, Wisin y Yandel, vagy Jowell y Randy. Nagyon erősen gondolkoztam az Un Poco Loca-n, a No Te Veo-n és a 5 Letras-n is, végül mégis erre esett a választás. Meg is mondom miért: mert a 00:34-es groove egyszerűen olyan tökéletes, mint az idei március tizenötödikém. Éljenek a beach partyk, éljen a nyár!
[English translation tomorrow]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése