Essaouria

Úton Essaouria felé.

Két ominózus eset történt velünk az úton: a képen látható kecskefát őrző pásztor kevesellte a neki adott aprópénzt és az autóig üvöltözve üldözött minket, majd a korrupt rendőrök is megállítottak minket, hogy egy nemlétező gyorshajtásért megbüntessenek, Hál istennek sikerült kihisztizni magunkat a 100 eurós bírságból, de nem volt jó érzés szembesülni egy újabb tanulsággal: autópályán kívül bérelt autóval nem érdemes közlekedni.

Végre egy takaros kis szállás: a Hôtel Emeraude tetőterasza.

Recepció

4. napra felértékelődött a tisztaság és az ajtóval zárható fürdőszoba.

Essaouria (Szavíra) utcakép.

A medinát körülvevő városfal homokkőből épült, míg a város belsejében és kikötőjében a fehér és a kék színek uralkodnak. 

Ebéd a La Rencontre-ban

A városfal bástyáin holland ágyúk kémlelik a tengert

Szundizó cicák mindenhol

A kikötő kapuja. Szavíra ősi kikötőhely, még a karthágóiak alapították, a legendák szerint i. e. 814-ben. Mogador néven portugál erőd is volt, majd a 18. században az egyik szultán megbízásából egy francia építész, Théodore Cornut tervezett ide hadikikötőt és mellé egy kisvárost.

Halpiac

Skala du Port bástya és a jellegzetes kék halászcsónakok

Szőnyegutca

Reggeli és búcsú a várostól.

Ahhoz képest, hogy az arab reggeliket milyen gazdagnak képzeljük, Marokkóban rendszerint nagyon visszafogott menüt kaptunk: mentatea, khobz (kenyér), vaj és lekvár. Az omlett és a pohár narancslé extrának számít.