Daily mood. 1 picture, 1 music, 1 thought. Or more.

To attempt to extend the current limits of performance.
To innovate, or go beyond commonly accepted boundaries.

2019. október 2., szerda

Ἀθήνα II


Visszatérve Athénba, utolsó két esténkre egy apartmant, az Arcade Project Hi End-et választottam.
Életem egyik legmenőbb szállása volt:

'Konyha'

'Fürdőszoba'

'Zuhanyzó'

'Hálószoba'

A bőséges bekészítésről nem is beszélve...
A kaják mellett egy üveg bort, és egy valag tisztálkodószert is kaptunk.
Imádom az ilyesmit, rengeteget dob számomra egy szállásélményen.

Vacsoránk @Street souvlaki
(görög látogatás során kötelező!)

Cocktail night Annával @The Clumsies

Utolsó előtti nap kitaláltam, hogy életemben először elmegyek egy nudista strandra.
A Limanakia beach-et néztem ki (ez itt az, kb. másfél órára van a belvárostól busszal), 
de csak egyetlen pasast láttam, aki a buszmegállótól elindult lefelé a sziklákon - ezért arra jutottam, ezt a trip-et nem vállalom be...

Úgyhogy kicsit arrébb sétáltam, és megtaláltam az Arisol beach-et, ami egyrészt könnyen megközelíthető volt, másrészt gyönyörű és nyugodt. 
(Egy dolgot basztam el: nem vittem készpénzt - még jó hogy az utolsó fillérekből pont futotta egy ásványvízre)

Mutatok azér' egy stockfotót, hogy néz ki a víz felől a kis öböl...
Ide bármikor visszamennék.

Készpénz híján tovább kellett állnom, a szomszédos Vouliagmeni-t néztem ki a célra.
A település ismertségét a tengerpartja mellett ásványi anyagokkal telített gyógyvizes tavának, illetve mikroklímájának köszönheti (a tó vízhőmérséklete egész évben 25 fok). A termálvíz utánpótlás földalatti barlangokból érkezik, amik közül néhány barlang közvetlenül a tengerrel van összeköttetésben. 
Szóval menő hely, ezért nem is olcsó, 15€ a belépő.

Viszont ha már lúd, legyen kövér alapon ettem a látvány mellé egy görög 'ízelítő' tálat.
Minden fillért megért.

Ez volt a pontos tartalma

Vissza a városba, fel az Akropoliszra - merthogy eldöntöttük Annával, hogy a legjobb időpont naplemente után fentről megnézni a város fényeit.
Hát, ez nem sikerült :D ugyanis ezek az idióták naplementekor zárják az Akropolisz bejáratát

Azért így is szép volt!

A csikket a városra pöccintettük

Itt még mit sem sejtettem a meglepimről, ugyanis...

 amíg én a tengerparton meresztettem a seggemet, ez a két cuncimókus bevásárolt és egy fullos vacsorát főzött a 31. szülinapom alkalmából!

Még tortát is kaptam!

Utolsó nap a többiek már reggel leléptek, így egyedül maradva úgy döntöttem, felmegyek a Lükabéttosz-hegyre.

A mészkőhegy 300 méter magas, úgyhogy a gyalog caplatást csak sportembereknek ajánlom. Földi halandóknak van egy remek sikló (cable car) 7 euróért Kolonaki-ból.

A hegy alját fenyvesek borítják, két csúcsán a 19. századi Szent György-kápolna, 
valamint egy színház és egy étterem található. 

Ereszkedés lefelé.
A Kolonaki negyedre menő dizájnerbutikok, galériák és fine dining éttermek jellemzők

Amikor egyedül járok külföldön, leginkább parkokban szeretem tölteni az időt.
Útba ejtettem a Nemzeti Kertet, ami tele van őshonos és egzotikus növényekkel meg romokkal (még egy kis tó is van benne)

A Zappeion rendezvénypalota.
Az 1896-os olimpiára épület, ezalatt vívószámok helyszíneként használták.
Ezen a ponton már eléggé fájt a séta, úgyhogy Lime-ra pattantam és kirollereztem a Stavros Niarchos Parkba.

A Stavros Niarchos Kulturális Központ egy komplexum, itt található a Görög Nemzeti Könyvtár és az Opera is. Megépítését a Stavros Niarchos Alapítvány finanszírozta szerény 566 millió euróval, és 2017-ben adományozták a görög államnak. A csávó egyébként egy görög hajómágnás milliárdos volt.

Szuvenírvásárlásokba (a szappan mindig jó ajándék)

Bouzouki és egyéb görög hangszerek boltja

Görög kólák

Búcsúzóul még beültem egy utolsó koktélra a Central Hotel rooftop bárjába

Ahol vidám-szomorúan megnéztem a naplementét 
és elbúcsúztam Görögországtól egy időre.
Felejthetetlen volt ez a 6 nap!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése