Visszatérve Athénba, utolsó két esténkre egy apartmant, az Arcade Project Hi End-et választottam.
Életem egyik legmenőbb szállása volt:
'Konyha'
'Fürdőszoba'
'Zuhanyzó'
'Hálószoba'
A bőséges bekészítésről nem is beszélve...
A kaják mellett egy üveg bort, és egy valag tisztálkodószert is kaptunk.
Imádom az ilyesmit, rengeteget dob számomra egy szállásélményen.
Vacsoránk @Street souvlaki
(görög látogatás során kötelező!)
Cocktail night Annával @The Clumsies
Utolsó előtti nap kitaláltam, hogy életemben először elmegyek egy nudista strandra.
A Limanakia beach-et néztem ki (ez itt az, kb. másfél órára van a belvárostól busszal),
de csak egyetlen pasast láttam, aki a buszmegállótól elindult lefelé a sziklákon - ezért arra jutottam, ezt a trip-et nem vállalom be...
Úgyhogy kicsit arrébb sétáltam, és megtaláltam az Arisol beach-et, ami egyrészt könnyen megközelíthető volt, másrészt gyönyörű és nyugodt.
(Egy dolgot basztam el: nem vittem készpénzt - még jó hogy az utolsó fillérekből pont futotta egy ásványvízre)
Ide bármikor visszamennék.
Készpénz híján tovább kellett állnom, a szomszédos Vouliagmeni-t néztem ki a célra.
A település ismertségét a tengerpartja mellett ásványi anyagokkal telített gyógyvizes tavának, illetve mikroklímájának köszönheti (a tó vízhőmérséklete egész évben 25 fok). A termálvíz utánpótlás földalatti barlangokból érkezik, amik közül néhány barlang közvetlenül a tengerrel van összeköttetésben.
Szóval menő hely, ezért nem is olcsó, 15€ a belépő.
Viszont ha már lúd, legyen kövér alapon ettem a látvány mellé egy görög 'ízelítő' tálat.
Minden fillért megért.
Ez volt a pontos tartalma
Vissza a városba, fel az Akropoliszra - merthogy eldöntöttük Annával, hogy a legjobb időpont naplemente után fentről megnézni a város fényeit.
Hát, ez nem sikerült :D ugyanis ezek az idióták naplementekor zárják az Akropolisz bejáratát
Azért így is szép volt!
A csikket a városra pöccintettük
Itt még mit sem sejtettem a meglepimről, ugyanis...
amíg én a tengerparton meresztettem a seggemet, ez a két cuncimókus bevásárolt és egy fullos vacsorát főzött a 31. szülinapom alkalmából!
Még tortát is kaptam!
Utolsó nap a többiek már reggel leléptek, így egyedül maradva úgy döntöttem, felmegyek a Lükabéttosz-hegyre.
A mészkőhegy 300 méter magas, úgyhogy a gyalog caplatást csak sportembereknek ajánlom. Földi halandóknak van egy remek sikló (cable car) 7 euróért Kolonaki-ból.
A hegy alját fenyvesek borítják, két csúcsán a 19. századi Szent György-kápolna,
valamint egy színház és egy étterem található.
Ereszkedés lefelé.
A Kolonaki negyedre menő dizájnerbutikok, galériák és fine dining éttermek jellemzők
Amikor egyedül járok külföldön, leginkább parkokban szeretem tölteni az időt.
Útba ejtettem a Nemzeti Kertet, ami tele van őshonos és egzotikus növényekkel meg romokkal (még egy kis tó is van benne)
A Zappeion rendezvénypalota.
Az 1896-os olimpiára épület, ezalatt vívószámok helyszíneként használták.
Ezen a ponton már eléggé fájt a séta, úgyhogy Lime-ra pattantam és kirollereztem a Stavros Niarchos Parkba.
A Stavros Niarchos Kulturális Központ egy komplexum, itt található a Görög Nemzeti Könyvtár és az Opera is. Megépítését a Stavros Niarchos Alapítvány finanszírozta szerény 566 millió euróval, és 2017-ben adományozták a görög államnak. A csávó egyébként egy görög hajómágnás milliárdos volt.
Szuvenírvásárlásokba (a szappan mindig jó ajándék)
Bouzouki és egyéb görög hangszerek boltja
Görög kólák
Búcsúzóul még beültem egy utolsó koktélra a Central Hotel rooftop bárjába
Ahol vidám-szomorúan megnéztem a naplementét
és elbúcsúztam Görögországtól egy időre.
Felejthetetlen volt ez a 6 nap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése