Miután fejvesztve elmenekültünk Fez-ből, biztos voltam benne (legalábbis reméltem), hogy ennél nem let rosszabb. De, lehetett.
Bab Mansour kapu
Jól visszaadja a hangulatot
Nagypiac, és még több tagine edény...
Olívabogyók azok vannak
Élő horror. Igen, azok ott középen levágott marhafejek.
Egyszerűen akkora pusztulat volt ez a város, hogy alig találni rá szavakat, de talán a szeméttelep írná le a legjobban.
A (magát négycsillagosnak valló) szállodai szobánkat nem részletezem, a fürdőszobához hozzányúlni sem mertem. Mennyei kincsként fogyasztottam az egyetlen bort amit kapni lehetett, egy borzalmas filléres chardonnay-t tízszeres áron (ezen a ponton már minden mindegy volt).
Másnap már-már reményvesztetten folytattuk az utat a fővárosba, Rabat-ba,
ami az Atlanti-óceán partján, a Bou Regreg folyó torkolatánál fekszik és valószínűleg a legkultúráltabb az összes nagyváros közül - köszönhetően annak, hogy itt tölti legtöbb idejét a király.
Szállásunk, a Riad del Nawfal. Tiszta, aranyos kis vendégház, de a hang és hőszigetelés itt sem ismert fogalmak...
A királyi sír lovas őrei
V. Mohammed mauzóleuma.
Az épület 1971-ben készült el, utódját, II. Hassan-t is ide temették 1999-es halála után.
Hassan Tower.
Yacoub al-Mansour (Almohad uralkodó) víziója volt egy hatalmas minaret, az építést azonban 1150-ben félbehagyták, és a torony ekkorka maradt.
A folyó torkolatánál elkezdődtek az ingatlanfejlesztések, de így is hatalmas a lemaradás, ahhoz képest hogy fővárosról beszélünk. A túloldalon a másik városrész, Salé - itt volt a szállásunk.
Oudaias Kasbah ún. andalúz kertje
Kiállítás afrikai templomokról. Para.
A medinában itt is akadnak szép utcaképek (ritkán).
Kilátás a medina bástyáiról a torkolatra - jobbra Salé
Étterem egy kalózhajón: Le Dhow.
Helyi viszonylatban menőnek számít, gazdagok járnak ide
Végre! Európai ízlésre szabott desszertek <3
Chellah, a középkori erőd és nekropolisz.
Nem jutottunk be, mert korábban zárt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése