[ATB - Marrakech]
Több, mint egy év telt el azóta, hogy Marokkóban jártam.
Sokáig gondolkoztam, megírjam-e egyáltalán ezt az úti beszámolót, mert az az igazság, hogy életem egyetlen rosszul sikerült (mondhatni traumatikus) utazásáról van szó - de tudjuk, hogy az idő mindent megszépít és minden sebet begyógyít.
Rengeteg tanulságot is adott számomra ez az út.
Rájöttem, hogy a legrosszabb helyzetekből is pozitív élmény lehet, ha a megfelelő emberrel vagy.
Fordítva is igaz: a legszebb hely is rémálommá változhat - ha nem a megfelelő ember van melletted.
Megtanultam azt is, hogy muszáj leválnunk a Pinterest-es utazási kultúráról: hinni az agyonretusált, agyonszínezett fotóknak, amik teljesen más képet mutatnak egy-egy látnivalóról, mint ahogy az a valóságban kinéz.
Útikönyvek és utazóblogok az Ezeregyéjszaka meséinek helyeként mesélnek erről országról, sőt még egy-két ismerősöm áradozott a helyiek vendégszeretetéről. Sajnos én (egyetlen város, Chefchaouen kivételével) teljesen mást tapasztaltam Marokkóról: rideg kőfalakat, napi tízszer üvöltő müezzint, folyamatos turistalehúzásokat, több alkalommal iszonyatos félelmet. Egyáltalán nem éreztem magam biztonságban.
Itt jön be a harmadik tanulság: harmadik világbeli országba CSAK szervezett úttal.
El kell fogadni, hogy ez nem európai kultúra, nincsenek egyenlő jogok, más az információ útja.
Ha valaki segít a kulturális különbségek tolmácsolásában és fogja a kezed, akkor tényleg fantasztikus utad lesz.
Első este: érkezés a kasbah-ba.
Ez az óriási fallal körülvett kerület gyakorlatilag a 'palotanegyed': a medina (óváros) déli részén a város fellegvárának (kasbah) és a királyi palotakomplexumnak (Dar al-Makhzen) ad otthont.
Marokkóban a szálláshelyek legtöbbje úgynevezett riád - a szó jelentése kert, de valójában olyan hagyományos épületet jelent, amelynek a közepén egy zárt udvar van növényekkel, szökőkúttal, esetleg medencével. Szinte minden riádnak van tetőterasza, ahol a reggelit felszolgálják.
Ami számomra meglepő (és nagyon zavaró) volt, az a zéró hang és hőszigetelés, illetve az ajtók hiánya pl. a fürdőszobában. Képeken általában sokkal jobban néznek ki, mint a valóságban - így volt ez a mi szállásunkon, a Riad Sky Terrace-ban is.
A királynak minden nagyvárosban megvan a 'kis' palotája, ami a nyilvánosság számára nem látogatható
Mellah, a zsidónegyed szűk utcái valaha a város izraelita közösségének adtak otthont.
A fűszerek mellett különféle szárított növényeket (virágok, illatos fadarabok),
és ásványokat is kapni, az árusok pedig készséggel elmagyarázzák, mi mire jó.
Vigyázz, mert könnyen rád tukmálnak egy rakás dolgot, és mire észbekapsz már ott is hagytál egy fél fizetést...
A Slat Lazama zsinagógát éppen a Szimchat Tórá ünnepén sikerült meglátogatnunk.
Ezt a napot azért nyilvánították a Tóra örömünnepének, mivel a Tóra zsinagógai felolvasása ezen a napon kezdődik és ezen a napon is fejeződik be.
A Tóraolvasás folytonosságát, soha meg nem szűnését is jelképezi az ünnep.
Az ünnepnap alkalmából ingyen svédasztallal fogadták a vendégeket, még minket turistákat is megkínáltak a bőséges fogásokból.
Volt itt minden a pácolt és sült halaktól a desszertekig
A Bahia Palace (egy 19. századi palota) bejárati kapuja - a nagy sor miatt végül nem mentünk be
A hammam a török és arab térségben elterjedt közfürdő, a muszlim kultúra fontos része.
Egy csomag ára kb. 270 dirham, ami szappanozást, masszázst és tisztálkodószereket tartalmaz.
Afrikai kézműves termékeket kínáló üzlet
Utcakép hentessel
Ennyire olcsón talán sehol a világon nem jutsz hozzá frissen facsart gyümölcslevekhez
Friss csigusz.
A piacokon mindenféle élőállatokat kapni, a szárnyasoktól a teknősig.
Naiv alkotások. Sokan próbálnak megélni amatőr festészetből.
Afrikai vudu maszkok
Marrakech Múzeum
Óvárosi utcakép.
A Ben Youssef Medersa (Madrasa, avagy kollégium) épp felújítás alatt volt.
Ezek az intézmények a muszlim oktatás központjai, az építészet szép példái.
Természetesen csak férfiak számára hozzáférhetők.
Utcakép
A faragott stukkókkal díszített jellegzetes formájú faajtók mindenhol megtalálhatók
Koutoubia Mosque a Parc Lalla Hasna irányából.
A mecset Marrákes leghíresebb nevezetessége 1162-ben épült, és az Almohad építészet remeke. A 70 méter magas minaret minden irányból mérföldekről látszik. Csak muszlimokat engednek be.
A La Mamounia egy ötcsillagos hotel, számos híresség megszállt itt és több hollywoodi filmet is forgattak a falain belül.
Étlapunk
A tajine (vagy tagine) a marokkói konyha sajátos edénye, ugyanígy hívják az ebben készült ételt, ami általában hús, zöldségek és fűszerek egyben sült kombinációja.
Ragacsos-mézes sütik
A hely, ahol nagy nehezen sikerült tandem biciklit bérelnünk
A fantasztikus Jardin Majorelle egy két és fél hektáros botanikus kert és művészi kert.
Jacques Majorelle francia orientalista művész alkotta majdnem negyven év alatt, 1923-tól kezdve.
Az ingatlan a művész és felesége lakhelye volt 1923-tól egészen az 1950-es évekbeli válásukig. Az 1980-as években Yves Saint-Laurent divattervező és Pierre Bergé iparmágnás vették meg.
A kubista villát Paul Sinoir francia építész tervezte az 1930-as években.
Fantasztikus színek
Ma a villában található a marrákesi Iszlám Művészeti Múzeum, a Berber Múzeum, és az Yves Saint Laurent Múzeum.
YSL minden év karácsonyán egyedi képeslapot tervezett és küldött a barátainak, ezekből is látható egy összeállítás.
Sky Bar a belvárosban, szuper kilátással,
ahol végre Casablanca sört ihattunk és shisha-zhattunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése