Back to irreality

,,Jag tog en kula för dig, och fick en smula tillbaks.

För dig ska jag, göra det tusen gånger om.

Jag har givit dig allt, och jag har ingenting kvar.

För dig ska jag göra det tusen gånger om." 

Note: ez svéd. Akit érdekel a jelentés, nyomjon egy Google Translate-et.

Nos, ideje visszatérni a ,,normális kerékvágásba" - és ez most nem a spanyol trip előtti életformát jelenti. VISZONT mostantól ismét lesz minden nap bejegyzés, és a lemaradásokat (előző 3 posthoz képek, videók) is folyamatosan pótolom. Annyi mindent láttam és megismertem az elmúlt hónapban, hogy még mesélni is nehéz róla. Az az egy biztos, hogy a legjobbkor jött, feltöltődést és egy hatalmas rúgást adott a következő időszakhoz (melyet a felvételi és a nyári hovatovább kérdésköre árnyékol be).

Sokan nem értették, miért is csinálom ezt az egészet. Én sem. Csak éreztem, hogy mennem kell. Most már tudom, hogy miért... néhány pontban összefoglalom, mik lettek a Spanyolországban töltött 4 hét eredményei:

• Sikerült kimásznom abból a bizonyos gödörből, élvezni az életet és a nap minden egyes percét. Nem érdekeltek az apró baromságok, olyannyira, hogy többször hangosan énekeltem és táncoltam az utcán (mert ott nem néznek hülyének emiatt, sőt)
• Megtanultam alapfokon spanyolul, és még idén szeretnék egy középfokot összehozni
• Rengeteg embert megismertem a világ minden tájáról, akikkel remélhetőleg valamikor újra találkozom majd. Kipróbáltam a couchsurfinget, és mostantól aktív tagja leszek a közösségnek host-ként és utazóként egyaránt
• Az utazás megszállottjává + Lonely Island fanatikussá váltam
• Találtam valami olyasmit, amivel a következő éveimet tölteni szeretném (de ezt még nem lövöm le)

Szóval: egyszerre több tételt pipáltam ki a 2011-es bakancslistán. Voltak olyan - mondhatom, hogy tökéletes - pillanatok, amik valószínűleg leperegnek majd abban a bizonyos filmben. Az egyik, amit sosem felejtek el: az este, mikor olasz lakótársammal, Eloisa-val ültünk a teraszon, és beszélgetés közben, az éjszakai fényeket nézve tudatosult bennem, milyen fantasztikus, hogy itt vagyok.

Aztán séta a Ciudad de las Artes y Ciencias-nál. Napfénnyel, zenével, és a már-már tökéletes boldogság érzésével. 

Végül pedig Sevilla, ahol majdnem bőgve öleltük át egymást a lányokkal, hogy mennyire mennyire jó itt, és bár sose kellene hazamennünk.

Ezek azok a dolgok, amiket megőrzök - itt a blogon is, folyamatosan emlékeztetve magam arra, amiért a blog anno elindult. Peace helyett: PUSH.