Revolution

,,Paranoia is in bloom

The PR transmissions will resume

They'll try to push drugs, keep us all dumb down

And hope that we will never see the truth around

Another promise, another scene

Another package not to keep us trapped in greed 

With all the green belts wrapped around our minds 

And endless red tape to keep the truth confined

They will not force us

And they will stop degrading us

And they will not control us

We will be victorious"

Megőrülök az egész napos itthon üléstől, még mindig nem tudok koncentrálni a felvételire (pedig már csak egy napom van). Talán pont ezért, kissé forradalmi hangulatban érzem magam (fenti idézet by Muse, és épp most láttam rá egy remek koreográfiát), ehhez passzintanám az alábbi videót:

Kedvenceim az út menti nyulak, a gokartos Super Mario és a mekis labdabeütés (bár ha én lennék a szenvedő alany, lehet hogy nem nevetnék). Hihetetlen, hogy ez a fazon még nincs rácsok mögött - vajon elég egy rakat pénz, hogy megússza a folyamatos letartóztatásokat? És mit mond, ha megkérdezik, mi a munkája? Hivatásos faszfej és ünneprontó?

Na mindegy, beszéljünk inkább arról, hogy kijött Beyonce várva várt videója. Amiről most egy nagyon negatív kritika következik. Gyerekkorom óta kedvenc elfoglaltságaim közé tartozik, hogy klipforgatókönyveket írok dalokhoz. Bár mindez  általában megmarad a gondolatok szintjén, elborult fantáziámnak köszönhetően bármilyen dalt hallok, rögtön konkrét elképzeléseim támadnak a hozzá illő látványról. A Run the world-höz a végig szóló dobpergés miatt egyértelműen egy forradalmi hangulatot társítottam, és nagyon vártam a premiert, de a végeredmény egyszerűen lesokkolt. Kezdeném ott, hogy a koreográfus valószínűleg pályát tévesztett, csakúgy, mint a stylist - itt térnék vissza egy pillanatra a legutóbbi post központi kérdésére. És már meg is van, ki közvetíti a ,,menő kurva" imidzset a tinédzser lányok felé - a világ legnépszerűbb énekesnője személyesen! Nájsz.
,,Who run the world?" - a válasz: mintaszerű sarki ribancok, akik a végén jóóól bemutatnak a férfi hadseregnek. (Az, hogy ennek tetejében az operatőri rendezés is förtelmes, már csak hab a tortán.)

Szóval ismét elfogott a tegnap esti kiábrándultság, mert ha ahhoz viszonyítom, miről szóltak a zenecsatornák a 90-es években, amikor én voltam gyerek (ugye mindenki emlékszik a görkoris Blümchenre), bele se merek gondolni, mi megy majd az MTV-n 20 év múlva. Lehet, hogy addigra általánosan elfogadott trend lesz, hogy egy Britney-kaliberű előadó állatokkal szexel éneklés közben, ki tudja.
Nade, legyünk optimisták! És nézzük a mai nap nagy igazságát: