Az elmúlt hónapok folyamán többször éreztem, hogy valami nem stimmel a fiatalság bulizási szokásaival. Nem vagyok egy szentéletű ember, 6-7 éve rendszeresen járok erre-arra, de ami mostanában történik, az még nálam is kiveri a biztosítékot. És most nem a West Balkános ügyekre gondolok. Valami olyasmiről osztanék meg gondolatokat, amin egyre nehezebb túllépnem - aztán mindenki hozzáfűzheti a véleményét, eldöntheti, hogy áll a kérdéshez.
Pár hete érdekes cikk kering a neten, ami az én érdeklődésemet is felkeltette - főként azért, mert bennem is azidőtájt fogalmazódott meg egyfajta társadalomkritika (másképp fogalmazva undor) érzése.
Először is leszögeznék pár dolgot. Aki ismer, tudja, hogy mennyi hülyeséget követtem már el (tegye fel a kezét aki még nem ivott rókázásig, köszönöm). De talán nem is az alkalmi félrecsúszásokkal van a probléma...
Mikor ez a bejegyzés íródik, éppen fél órája vagyok itthon, hazatérve egy nem kis csalódást okozó buliból (fél 3, Spanyolországban ilyenkor indultunk el az éjszakába). Egy olyan szórakozóhelyről, ahová régen, mondjuk 2-3 évvel ezelőtt, az emberek még táncolni jártak. Ma elég benézni, és máris a következő látvány tárul szemeink elé: tánc helyett mindenki egyhelyben áll, és stíröli a körülötte állókat. A férfi csorda pár percig kigúvadt szemekkel figyeli a táncparketten mozgó csaj no.1-t, majd továbbáll csaj no.2 irányába. Helyenként elhangzik egy magasröptű megszólítás, tíz éve lejárt csajozós szöveg, de ez is egyre ritkábban. Tudjátok mi a furcsa? 5 évvel ezelőtt, ha bő farmerben és egy sima pólóban lementél ugyanerre a szabadtéri helyre, érdekes módon akadtak emberek, akik kedves, értelmes mondandóval ismerkedtek. Hová lettek az ilyen fiúk? Azt hiszem, a probléma forrása mégsem bennük, hanem a lányok hozzáállásában keresendő...
Felesleges letagadnunk: Magyarországon trend lett kurvának öltözni (és akként viselkedni). Ne bízzunk semmit a képzeletre, elő a combokkal és a mellekkel (egyszerre) - nehogy maradjon valami izgalmas, ami esetleg felkelthetné az ellenkező nem ,,hosszútávú" (fél óránál hosszabb) érdeklődését... Eszemben sincs álszenteskedni, nyilván én is szeretek kiöltözni, egyrészt mert még mindig nem adtam fel divattervezői álmaimat, másrészt mint minden nő, szeretem magam csinosnak érezni. De mikor ilyeneket látok, nem az jut eszembe, hogy öregszem, hanem az, hogy ezt a szintet sosem szeretném elérni.
Őszintén szólva a férfiakat sajnálom. 10 éve a legnagyobb királyságnak számított, ha az osztályban valaki szerzett egy Playboyt, ezzel szemben ma igazi kihívás úgy szörfölni a neten, hogy közben ne ütközz ötpercenként pornóba. Amivel alaphangon megintcsak nincs semmi bajom, de a műcicikkel, műhajjal, és műsikolyokkal már igen. Mi marad így a fantáziátoknak, kedves fiúk? Az elvárások csak a külsőségek felé nőnek, hiszen a csajom legyen jó nő, de lehetőleg egyszerű és üresfejű, mert azzal kevesebb a probléma.
Hogy némi feminista felhangja is legyen azért e post végszavának: hihetetlen, hogy ennyi gyönyörűszép, okos lány ilyen csomagolásban tálalja magát. Mert kit érdekel, hogy biofizikusnak készül, Moldovát olvas vagy lelkes állatvédő, ha jó a segge?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése