,,Ha szeretsz valakit: engedd szabadon.
Ha visszajön hozzád, a tiéd marad.
Ha elmegy, sohasem volt a tiéd."
Eddig is hittem a sors erejében, de ami ma reggel történt, az durva volt.
Van ugye két szép papagájom, akik nagyon szeretik egymást (rendszeresen smárolnak, vakargatják egymást stb), de a lány, míg tegnap takarítottam az otthonukat, úgy döntött, hívja a természet, és kirepült az ablakon. Na, volt is nagy hiszti, órákon át hajkurászás, még a kalitkát is levittem a parkba, hogy hátha a fiú visszahívja szeretett asszonykáját (ezért most én vagyok itt Gazdagréten a bolond lány :D). Kétszer majdnem meg is lett, de mindig továbbrepült, és miután besötétedett, feladtam a keresést - ami miatt egész éjjel lelkifurdalás gyötört.
Reggel, még mindig letaglózva, anyukámmal sétáltattuk a kutyát a házunk előtt, amikor meghallottam a jól ismert csipogást... rögtön rohanás fel a kalitkáért, és a fiú (mint radar) segítségével hamar lokalizáltuk a bokrot, ahol a kis hülye ijedten ücsörgött. Végül, egy óriási YEEEEAH kiáltás közepette sikerült beterelni a helyére.
Ennek az eseménynek örömére (melynek bekövetkezését kábé 0,1%-ra saccolnám) íme egy jóféle, vidám nóta:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése